A Forma–1 közzétett egy hosszabb összefoglalót az 1999-es Kanadai Nagydíjról. Ez a futam arról nevezetes, hogy innen kapta a nevét a Bajnokok Fala.
A Forma–1 és azon belül a Kanadai Nagydíjak is számos emlékezetes futammal örvendeztették meg a közönséget. Olyasmi viszont nem sokszor fordult elő, hogy egy verseny új kifejezést is szolgáltat, ám az 1999-es montreali viadalon ez is megtörtént. Most pedig mindenki újraélheti az akkori történéseket, hiszen a Forma–1 közzétett egy hosszabb összefoglalót, amelyet erre a linkre kattintva lehet megtekinteni.
Az az évi kanadai hétvége az idény hatodik fordulója volt, és ekkor még bőven úgy nézett ki, hogy az előző szezonhoz hasonlóan ismét Mika Häkkinen és Michael Schumacher mérkőzhetnek meg a bajnoki címért. Olyannyira, hogy ekkor még a később lábtörést szenvedő német pilóta vezetett, hiszen 30 pontja volt, míg riválisának csak 24.
Emiatt nem is volt meglepő, hogy Montrealban ők ketten sajátították ki az első sort. Küzdelmük kifejezetten szorosan alakult, hiszen a Ferrari versenyzője mindössze 29 ezreddel múlta felül a McLarenét, és szerezte meg a pole-t, megszakítva ezzel ellenfelének tökéletes kvalifikációs sorozatát, már ami az adott idényt illeti. Csapattársaik, Eddie Irvine és David Coulthard közvetlenül mögöttük végeztek, míg a harmadik sorból Rubens Barrichello, valamint Heinz-Harald Frentzen indulhatott.
Ami a futam történéseit illeti, arról nem írunk részletesen, hiszen a fenti, a napokban megjelent cikkünkben erről a versenyről is szót ejtettünk. Csupán emelnénk ki, hogy Ricardo Zonta, Damon Hill, az addig vezető Schumacher, majd Jacques Villeneuve is az utolsó kanyar külső ívén lévő falhoz csapta az autóját. Mivel három világbajnok is itt fejezte be a futamot, megszületett a „Bajnokok Fala” elnevezés.
Az egyetlen világbajnok, aki itt és máshol sem hibázott, az Häkkinen volt, ami kulcsfontosságú volt az idény végkimenetelének szempontjából. A finn versenyző ugyanis győzelmével 10 pontot gyűjtött, míg a végén az ellenlábasának számító Irvine a harmadik helyével 4-et. A szezonzáró Japán Nagydíjat követően pedig mindössze 2 egység volt köztük a különbség (ami ráadásul 0 lett volna, ha Schumacher elengedi csapattársát, de a végső győztes kilétén ez nem változtatott volna).