Rush, avagy Hajsza a győzelemért!
Valamivel több, mint 2 éve derült ki, hogy film készül James Hunt és Niki Lauda 1976-os párharcáról, azóta kíváncsi mindenki, azóta foglalkozunk mi is a témával.
Két év hosszú idő, főleg, ha várunk valamire. Senna után íme egy újabb film, „legyintett” az ember eleinte, majd ahogy telt az idő, és egyre több részlet derült ki a készülő sikerfilm kapcsán, mindenkinek rá kellett döbbenni, hogy itt egészen másról, valami átütőről van szó.
Kiderült a rendező neve, Ron Howardtól pedig eleve nem vár mást az ember, mint kasszasikert. A várakozás tehát fokozódott.
Telt az idő, nyilvánosságra kerültek forgatási jelenetek, hírek, interjúk, 2012 végére javarészt kész is lett a film. Egyre kíváncsibbak lettünk. Majd jöttek az első trailerek, Ron Howard kilátogatott pár F1-es futamra, Tommy Hunt mondhatni feltámasztotta apja emlékét egy weboldallal és merchandise termékekkel, Lauda és Hunt pedig épp annyira téma lett ismét, mintha kettejük F1-es története csak ma íródna.
A mai Forma-1-el párhuzamban a Hajsza a győzelemért (Rush) címû film hatására, amolyan mellékágon, egyfajta időutazás kezdődött F1-es berkekben…
A londoni világpremier után már igazán tûkön ültünk, majd elérkezett szeptember 10., a hazai premier előtti vetítés napja, ahol a Motorsport Csatornával tartott Habsburg Ferdinánd és édesapja is.
Nos, ha egy szóval kellene leírni a filmet, azt mondhatnánk: zseniális. Nem véletlenül kapott/kap a film remek kritikákat. A színészek remekül lettek kiválogatva a szerepekre – habár Tom Hunt legszívesebben a néhai Heath Ledgernek adta volna apja szerepét Chris Hemsworth helyett.
Bár szinte mindegyiküknek az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy elsajátítsák karakterük akcentusát, mely azt mondhatjuk, sikerült is, e téren Daniel Brühl-t kellene kiemelni, aki bár remekül beszéli az angolt, szenzációsan megtanulta utánozni Niki Lauda hangszínét és akcentusát, de még gesztusait is. Talán nehezebb dolga is volt, mivel valós karaktere jobban eltér a filmbélitől, mint Hemsworthé Huntétól, habár neki viszont nem lehetett személyes találkozója filmbéli karakterével, Brühllel ellentétben.
A mai technikának köszönhetően a Hajsza a győzelemért igencsak részletgazdag módon tudja visszaadni a 70-es évek és a Forma-1 hőskorának hangulatát, s mindezt úgy, hogy nem irritálóan irreálisak az effektek, mesterséges jelenetek, és mégis megmarad a mozi élmény is.
Kiemelendő egyébként, hogy magyar grafikus is közremûködött a filmen.
Kifejezetten hatásvadászok az apró, belassított mozzanatok, mozdulatok, melyek érzékeltetik a Lauda és Hunt közti tisztelet-övezte feszültséget.
Csak gratulálni lehet a Salvatore Ferragamonak, aki tökéletesen megidézte a 70-es éveket a jelmezeket, ruhákat illetően.
Persze nem lehet szó nélkül elmenni a sminkmunka mellett sem, mely a Laudát alakító Brühl esetében a leglátványosabb és legprofibb, főleg ami a versenyző súlyos balesete utáni arcmását illeti.
A film remekül kiélezi a kontrasztot a mai, végletekig leszabályzott, rutin és marketing alapján mûködő Forma-1, valamint az egykori, félelmet és határokat nem ismerő versenyzőkkel tarkított versenyzés között, akik kihívták maguk ellen a sorsot, és igen, előfordult, hogy alulmaradtak.
Izgalomban tehát nincs hiány, még akkor sem, ha a történet alapja ugyebár ismert számunkra. Hiába ismerjük kettejük történetét, Forma-1-es szemszögből, nem véletlen szokták mondani, hogy a legenda nem biztos, hogy tartalmazza a teljes igazságot és minden részletet. Bár vannak a filmben hozzáadott elemek, viszont remekül kiviláglik Lauda precíz, észérvekre és logikára épülő gondolkodásmódja, illetve Hunt „carpe diem” életvitele, és világossá válnak a miértek is, hogy mi az oka jellemüknek. Megelevenedik, hogy a sokak által gyávának titulált Lauda hogyan válik hőssé súlyos balesete után, miként tér vissza szemébe a versenyszellem – bár talán el sem tûnt soha -, és miként ejt ámulatba mindenkit kitartásával, még magát James Huntot is.
Egymást el nem viselő riválisok voltak, mindkettejüket más hajtotta, mégis tisztelték egymást a végletekig. Érdekességnek mondható, hogy bár Lauda karakterét sokan a mai napig nem kedvelik, a film, bemutatva az ok-okozatot, egy kedvelhető, megérthető, akár csodálható Niki Laudát mutat be…