67 éves korában elhunyt Philippe Streiff, aki hatodik próbálkozására állhatott fel a Forma-1-es dobogóra, de végül egy komoly sérülés miatt félbeszakadt a pályafutása.
A francia versenyző sportkocsikkal versenyzett, és ígéretesnek bizonyult a Formula 3-as Európa-bajnokságban, mielőtt feljutott a Formula 2-be. Az Automobiles Gonfaronnaises Sportives – ismertebb nevén AGS – színeiben 1984-ben szerezte meg az áttörést jelentő sikert az F2-ben. A Renault még ugyanazon évben beválasztotta az F1-be, és bemutatkozhatott. Streiff 1984-ben a Portugál Nagydíjon egy harmadik Renault-t terelgethetett.
A következő évben a szezon közepén szerződtette Guy Ligier, aki a sorozatos balesetei után elvesztette a türelmét állandó pilótájával, Andrea de Cesarisszal szemben.
A szezon végén öt futam alatt Streiff négyszer ért célba a Renault-motoros autójával, és megragadta a lehetőséget, hogy a szezonzárón a pályafutása legjobb eredményét érje el. Ezt azután tette meg, hogy összeakadt csapattársával, Jacques Laffite-tal, annak ellenére, hogy a boxfalról utasították a párost, hogy kerüljék el egymást, miközben az utolsó körökben a dobogós helyekért köröztek. Streiff a JS25-ös versenyautóját a célvonalig terelgette, az első kerekei az ütközésük következtében elferdültek.
Mivel Rene Arnoux 1986-ra csatlakozott a csapathoz, Streiffnek nem maradt versenyülése itt. A Tyrrellnél talált végül helyet, amely szintén Renault-motorokat használt. Miután az első versenyén ígéretes hetedik helyezést ért el az istállóval, két hellyel lemaradva csapattársa, Martin Brundle mögött, Streiff az idény alatt két pontszerző helyezést ért el. Első teljes Forma-1-es szezonját a 13. helyen zárta, ugyancsak két hellyel Brundle mögött.
1987-re a csapat a Cosworth DFV erőforrására cserélte a Renault turbókat, de a pontok még ritkábbak lettek. Ő és csapattársa, Jonathan Palmer azonban erős jelöltek voltak az új Jim Clark Kupára. Ez egy egyszeri trófea volt, amelyet a normális szívómotoros autók legjobb pilótájának ítéltek oda. A páros rendszeresen az első két nem turbós versenyző között ért be, de Palmer szűken ezen versenyben is fölényben volt, így elhozta a trófeát. Streiffnek jutott az a megtiszteltetés, hogy a Hockenheimringen elért negyedik helyével a csapat legjobb eredményét érte el abban az idényben.
1988-ban visszatért az AGS-hez, amely két évvel korábban beszállt az F1-be, de a JH22-es alvázzal katasztrofálisan versenyképtelen volt az 1987-ben. Streiffet szerződtették, hogy 1988-ban az utódját vezesse, de a szezonjuk nemigen volt jobb. Az autó ritkán ért célba, de ha mégis elérte a kockás zászlót, akkor általában több körrel a győztes mögött lemaradva.
Streiff továbbra is a csapatnál maradt. A felkészülésük azonban katasztrofális fordulatot vett a szezon előtti teszteken a brazíliai Jacarepagua pályáján 1989 elején. Súlyos balesetet szenvedett, és annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy élete hátralévő részére lebénult.
Felépülése után Streiff megalapította a Forma-1-es pilóták számára szervezett gokartversenyt, amelyet több éven át Párizsban rendeztek, és olyanokat is vonzott, mint Ayrton Senna és Alain Prost. Emellett a francia televízióban szakkommentátorkodott. Brundle úgy emlékezett vissza Streiffre, mint egy kedves srácra, aki nagyon elegáns volt az autóban és azon kívül is. A Forma-1 vezérigazgatója, Stefano Domenicali azt mondta, hogy szomorúan értesült a halálhíréről:
„Egész életében elképesztő bátorságról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Inspiráló volt, ahogyan a balesetét feldolgozta és újjáépítette az életét. Mindannyian részvétünket fejezzük ki a családjának ezekben a nehéz időkben.”