A McLaren és Lando Norris sok hibát vétett az elmúlt hónapokban, miközben az erősorrendben utolérte a Red Bullt és elkezdett a győzelmekért rendszeresen harcolni. De a wokingiaknak nem kell túlságosan rágódni ezen, hiszen az első hegemóniája előtt a Red Bull pontosan ugyanezt élte át.
„Ha a nagyanyámnak áramszedője lenne…” típusú elmélkedés, de amennyiben Norris és a McLaren nem inog meg fontos pillanatokban, sokkal szorosabb lenne a bajnokság állása: Max Verstappen 84 helyett csak 22 ponttal, azaz akár egyetlen futamgyőzelemmel behozható előnnyel vezetné a tabellát a brit pilóta előtt, ha utóbbi az aktuális erőviszonyoknak megfelelően behúzta volna a győzelmet Kanadában és Spanyolországban, továbbá megtartja az 1. helyet Silverstone-ban, illetve megelőzi Imolában és Ausztriában Verstappent (utóbbi helyen azt feltételezve, hogy elkerüli vagy elegendő előnyt kiautózva ledolgozza az időbüntetést).
A Red Bull közben kevesebb műveleti hibát vétett, Verstappen zsenialitása pedig hozzájárult ahhoz, hogy még magabiztosabb előnyt építsen fel a tabella élén, miközben az ő malmára hajtja a vizet az is, hogy az üldözői (a McLaren és a Mercedes, pár hete még a Ferrari is) egymástól is rabolnak pontokat.
Norris a megszokottnál kritikusabb saját magával és a csapatával szemben, és a szaksajtóban több helyen foglalkozni kezdtek azzal, hogy a McLaren hibázási rátája aggasztó-e. A The Race újságírója, Edd Straw a védelmébe vette a wokingi istállót.
Titkos trükknek köszönheti látványos feltámadását a Mercedes?
„Ez egy tanulási folyamat. Amikor a Red Bull 2009-ben és 2010-ben elkezdett nyerni, nagyon sok győzelmet az asztalon hagytak – mutatott rá. – Bár a McLaren már nyert bajnokságot, ez egy új felállás náluk. Újra meg kell tanulniuk nyerni, mert nagyon sokáig nem tudtak.”
A Red Bull a 2009-ben életbe lépő nagy aerodinamikai reform idején csatlakozott az élcsapatok klubjába, s noha a dupla diffúzoros megoldásának köszönhetően a Brawn GP tündérmesébe illő sztorival a szezon elején kiépítette a bajnokságok megnyeréséhez szükséges előnyt, az év közepétől egyre inkább az volt a benyomás, hogy a (befújt diffúzort előtérbe helyező) Red Bullé a legjobb autó.
Csakhogy ez nem mutatkozott meg a végkimenetelben, mert a bikások és Sebastian Vettel sokszor megbotlottak: a német három vezetői és két műszaki hibával szórt el pontokat, amikor Brazíliában pedig életben kellett volna tartania a bajnoki reményeit, a csapattal együtt rosszul manővereztek a változó időjárásban lebonyolított időmérőn, ami Q1-es kieséshez és Jenson Button bajnoki címének bebiztosításához vezetett. (Pedig ha Mark Webber helyett ő nyer, a Q2-ben szintén elvérző és csak az 5. helyen befutó Button elleni csatát kitolhatta volna a szezonzáróig.)
Félelmetes csapatot épít az Aston Martin, már csak Newey hiányzik?
2010-ben a szezon egészét nézve már egyértelműen volt a Red Bull volt a leggyorsabb, mégis a ferraris Fernando Alonso várta toronymagas favoritként a szezonzárót, mivel Vettel két ütközéssel és két műszaki hibával hozta nagyon nehéz helyzetbe magát, amiből a harapófogóba kerülő Ferrari rossz stratégiai döntése húzta ki Abu-Dzabiban.
Van alapja tehát a 2009-2010 (Red Bull) és a 2024 (McLaren) közötti párhuzamnak. Említhetjük emellett 1991-et is, amikor a McLaren és Ayrton Senna bombaformában indította a szezont, ám menet közben Nigel Mansell és a Williams föléjük kerekedett – és a 2009-es Red Bullhoz hasonlóan ők sem jutottak fel a csúcsra, mert sokszor hibáztak (ide sorolhatjuk Mansell emlékezetes lefulladását Kanadában az utolsó körben, a kicsúszását Japánban, az elromló autóját Belgiumban, valamint a diszkvalifikációt okozó rosszul rögzített kerekét Portugáliában).
Aminek mindenképp örülhet a McLaren, hogy az autó fejlesztésében a tavalyi silverstone-i nagy frissítés óta rendszeresen jó lépéseket húz. Ahhoz pedig idő kell, hogy fejben átálljanak arra, hogy rendszeresen a győzelmekért csatázva más szinten kell lenniük a stratégiai döntések meghozatalánál és azok kivitelezésben is.