Egészen őrületes végjátékot hozott a Formula E 2025/26-os szezonjának zárófutama. Pascal Wehrlein, Jake Dennis és Mitch Evans voltak még esélyesek az egyéni címre, de mocskos csapattaktikák, már a rádióban megkezdődött sértegetés, bosszú belebegtetése, régi sérelmek feltörése és a mezőnyben meglévő barátok számolgatása fémjelezte a versenyt és annak utózöngéit.
A három bajnokesélyes eléggé eltérő reményekkel vágott neki a szezonzárónak: a harmadik rajthelyen álló és a pontversenyt vezető Wehrlein számított a fő favoritnak, az őt mindössze öt ponttal követő Dennis a mezőny hátsó felébe kvalifikált, az ötödik rajtkockában álló Evans viszont a szombati versenyen veszített sokat, elsősorban egy számára rosszkor érkező teljes pályás sárga zászló miatt, így 21 pontos hátrányban volt, vagyis csak egy győzelem, és riválisainak botlása segített volna rajta.
A vasárnapi történések kontextusba helyezéséhez ismernünk kell az előzményeket. Egészen odáig visszamenőleg, hogy Wehrlein és Antonio Felix da Costa között valamikor a Porschénál csapattársakként töltött három szezonjuk derekán olyannyira elmérgesedett a viszony, amit autóversenyzők között ritkán látni. Hogy pontosan mi ennek az oka, az máig nem került nyilvánosságra, de a sejtések szerint a pályán történt nézeteltéréseken túl személyes viták is közrejátszottak ebben, és tényleg nem álltak szóba egymással. Da Costa végül az előző szezon végén a Jaguarhoz igazolt, ahol Evans csapattársa lett.
Az utóbbi években a Formula E két legerősebb gyártójának számító Porsche és Jaguar szintén sok csatát megvívtak már egymás ellen győzelmekért és bajnoki címekért, és lehetett számítani arra, hogy a szűk, félig az ExCeL rendezvényközpont belterében zajló londoni szezonzáró sem fog teljesen sportszerűen lezajlani a fő aspiránsok között, akik a csapatok bajnoki címéért is harcoltak még. Ennek a záróhétvége előtt Wehrlein le is fektette az alapjait, amikor kifejezte abbéli aggodalmát, hogy egyesek feltartásos taktikával „manipulálni” akarják majd a versenyt, és itt előhozta az előző futamhétvége, Tokió példáját, ahol ő maga és Da Costa össze is ütköztek.
A szezonzáró első, szombati felvonása aztán Wehrlein győzelmével ért véget, az Andretti-Porschénél vezető Dennisszel a második helyen, akik nagy pontelőnyre tettek szert Evansszel szemben. A verseny elején a Porsche a második pilótáját, Nico Müllert használta arra, hogy lassítsa kicsit vissza a mögötte érkező Evanst, ezzel segítve, hogy Wehrlein meglóghasson az élen. Ezzel szerzett is néhány másodperces előnyt a német, ami kétségtelenül jól jött neki, de végül nem ez, hanem mint említettük, a balszerencsés teljes pályás sárga jelentett súlyos csapást az új-zélandi esélyeire, hiszen ő már túl volt a bokszutcai gyorstöltésén, míg Wehrlein és Dennis ezalatt ejthették meg, amivel sok időt nyertek.
Így érkeztünk el a vasárnapi futamhoz, amelyen szintén Wehrlein rajtolt a legkedvezőbb pozícióból a főszereplők közül, ám miután Da Costának sikerült elé kerülnie, majd pedig Evans a támadó mód aktiválása után mindkettőjüket átugrotta, ezúttal a portugál törekedett arra, hogy visszalassítsa Wehrleint, ezzel segítve csapattársát. A németnek legalább a pontzóna alsó részére kellett csúsznia, hogy Evans egy esetleges győzelemmel bajnok lehessen. A verseny összefoglalójában részletesen dokumentáltuk a történteket, ahogyan Wehrlein végül valóban alaposan hátracsúszott, egy rövid ideig még Dennis is bajnoki pozícióban állt az élő tabellán, majd pedig Wehrlein és Dennis összeütköztek, amikor Joel Eriksson Envision-Jaguarja megpördült előttük. Eriksson autóját Wehrlein lökte meg hátulról az incidens előtt, a két bajnokesélyes pedig rengeteg időt veszített a fennakadással, Dennis autója meg is sérült. Végül egyikük sem szerzett pontot, a bajnok viszont mégis Wehrlein lett, Evans ugyanis nem tudott a győzelem közelébe kerülni, csak negyedik lett.
Eriksson with a spin and collects Wehrlein and Dennis in the process! 😮
Both WEH and DEN have been able to get going again, but ERI retires. @Hankook_Sport #LondonEPrix #FormulaE
▶Alapozás a rádióban
A sárdobálás és a frontvonalak felhúzása már a verseny utolsó köreiben elkezdődött a csapatrádióban, és a leintés után, a levezető körben is folytatódott. Wehrlein számára egyértelmű volt, hogy Da Costa célja a versenyen csakis az ő akadályozása volt, és a hajrában, amikor már mindketten a pontzónán kívül voltak, a német így szólt a mérnökéhez:
„Most nézd meg, még mindig harcolni akar. Mekkora idióta ez az ember. Sértődött vesztes. K***** legyőztelek zsinórban három évben” – dörgölte Da Costa orra alá a csapattársként töltött mérlegüket, aki persze ezt akkor nem hallhatta.
„Minden összejátszott ellenünk, de így is megcsináltuk” – összegezte a leintés után Wehrlein mérnöke.
„Nagyszerű munka. És kétség se legyen afelől, hogy mindenre emlékezni fogok. Biztosak lehettek benne” – válaszolt erre Wehrlein, de itt nem a szép pillanatokra gondolt, hanem ezzel is Da Costának üzent.
Eközben a portugál dicséretet kapott a maga rádióján, amiért tényleg mindent megtett Evans helyzetbe hozásáért, ami rajta múlt. „Képviseltem a színeimet. Ölni tudnék értük” – adott erre militáns hangú feleletet Da Costa.
Evans az elmúlt hat szezonból ötször is a szezonzáró hétvégéig harcban volt a vb-címért, de mindannyiszor elbukott. Az ő rádiójából sem hiányzott Da Costa méltatása. „Köszönöm Antoniónak. Egy ki**** legenda volt.” Mire a mérnöke: „Megmutattad, haver, hogy barátaid is vannak a pályán. Jó ezt tudni. Nem mindenki mondhatja ezt el magáról.”
„Nem felejtek”
A verseny után, a bokszutcában és a paddockban két versenyzőből lett kommentátor, David Coulthard és Karun Chandhok faggatta a kétszeres bajnokká lett Wehrleint, aki viszont ahelyett, hogy kicsattanó örömöt mutatott volna, minden válaszában továbbra is Da Costa pályán mutatott viselkedését minősítette.
„Ami a mai versenyt illeti, nem nagyon láttam még annyira sportszerűtlen vezetést, mint amit Antonio csinált. Ez történik, ha az embernek vannak ellenségei a paddockban. De így is megcsináltuk. És még egy üzenet: nem felejtek. Legyen egy jó holtszezonunk, de jövőre is emlékezni fogok arra, ami most itt történt” – mondta a kamerába nézve, vitathatatlanul Da Costának üzenve ezzel bosszút.
„Antonio 20 körön keresztül próbálta tönkretenni a versenyemet. Mellettem vezetett, lelassított, a fal felé tolt, féktesztelt. Egyszerűen tönkre akarta tenni a bajnokságomat. Emiatt Dennis meg tudott előzni. Később, amikor elkezdtünk visszakapaszkodni, egymás mellé kerültünk [Dennisszel], tudtam, hogy meg kell próbálnom a manővert a belső íven, de összeértek a kerekeink és nem tudtunk befordulni, ennyi történt.”
„Ha egy normál verseny lett volna, amelyen mindenki a legjobb helyezéséért hajt, nem pedig sportszerűtlenül viselkedik a barátságait előtérbe helyezve, akkor könnyebb lett volna a dolgunk. Nem ez történt, szinte mindenki ellenem volt, de rendben van, így is megcsináltuk.”
Ki mint vet, úgy arat
Da Costa szintén még a paddockban, adrenalintól telve nyilatkozott, és bár készséggel elismerte, hogy Wehrlein akadályozása volt a küldetése, hozzátette, hogy ezt a piszkos taktikát nem ők kezdték, hanem szombaton a Porsche – nekik pedig a Jaguarnál muszáj volt felvenniük a kesztyűt. Az pedig már csak az ő erénye, mondja Da Costa, hogy ő tudta hatékonyabban kivitelezni a feltartósdit.
„Az ő játékukat játszottuk. Én sohasem versenyeztem még így, de amikor ők elkezdték ezt velünk csinálni, bele kellett mennünk a játékba. Tegnap ők csinálták ezt meg velünk, [Wehrlein] Tokióban kilökött, és bele se megyek abba a sok mindenbe, ami történt köztünk a múltban. Ki mint vet, úgy arat. Nekünk legalább voltak barátaink a pályán. De mindentől függetlenül szeretnék neki gratulálni. Ő lett az egyéni világbajnok, és vitathatatlan, hogy egy nagyszerű versenyző. De neki és a csapatának nincs joga bármit is mondani nekünk. Nincs joguk. Belementünk a játékukba, ők hozták ezt az egészet saját magukra. Én egyszerűen csak jobban játszottam a játékukat, mint ahogy ők valaha is tudták.”
A feltartós taktikát illetően Wehrlein nem ért egyet Da Costa elméletével, egy másik interjúban az ő interpretációja így hangzott: „Teljesen más volt a két eset. Tegnap nekünk az volt a célunk, hogy Mitchet magunk mögött tartsuk. Ma az ő céljuk az volt, hogy tönkretegyék a versenyem és kiszorítsanak a pontszerzők közül.”
A verseny másik incidense viszont legalább ugyanekkora felzúdulást kavart: Wehrlein ugyan röviden elintézte azt az esetet, amikor az ő közbenjárására megpördülő Eriksson mögött a falba segítette Dennis autóját, ám Da Costának erről is határozott véleménye van. Szerinte Wehrlein volt az, aki igazán piszkosan játszott ezen a napon.
„Teljesen egyértelmű számomra, az egy egészen mocskos megmozdulás volt. Szándékosan ütötte ki Jake-et, hogy bebiztosítsa a bajnoki címét. Ez sokat elmond arról, hogy hogyan versenyez, de ezt nem nekem kell kommentálnom. Két hete velem is megcsinálta ugyanezt Tokióban, szóval nem lep meg.”
„Csak ebben az évben elkövetett ellenem néhány csúnya dolgot, és a személyes múltunkat már fel sem hozom. De meg lehet nézni, hogyan versenyeznek mások ellene, és hogyan versenyeznek ellenem. Ez elárulja, hogy milyen emberek vagyunk valójában” – szólaltak meg az alighanem nagyon mélyen gyökerező sérelmek Da Costában.
Aki csak versenyezni akart
Dennis szintén azon az állásponton van, hogy Wehrlein szabálytalan és szándékos megmozdulása miatt veszítette el az esélyét a bajnoki címre.
„Tisztán kiütött a versenyből, ilyen egyszerű. Szerintem nagyon kínos, amit ma Pascaltól és a Porschétől láttunk. Olyan pozícióba kerültem, hogy legyőzhettem Pascalt, erre egyszerűen beleküld a falba. De ha így akarnak bajnoki címet nyerni, megtehetik. Erre lehetőség van, ha az ellenfél ponthátránnyal érkezik az utolsó versenyre. Simán kilökhetnek, és még ha büntetést is kapnak érte, semmit nem számít, mert én már a falban vagyok” – összegezte a helyzetet Dennis. Wehrlein végül az Erikssonnal történt ütközésért kapott egy öt másodperces büntetést, de valóban, ez már semmit nem számított.
„A Jaguarnak ki kellett szorítania a Porschét a pontzónából, nekem pedig le kellett győznöm Pascalt – folytatta Dennis. – Ez megtörtént volna, de ő véget vetett ennek. Mindkét csapat bűnös a verseny manipulálásában, én viszont csak vétlen áldozat voltam. Egyszerűen csak le akartam győzni Pascalt minden további nélkül. Be is következett volna, de kiejtettek minket. Egyszerűen nem fordult balra a balkanyarban, és onnantól elkerülhetetlen volt, hogy a falban végezzem.”
Így állnak tehát a viszonyok a Formula E élversenyzői között a bajnoki szezon végeztével. Igen, vannak, mindig is voltak viták, megromlott barátságok, sárdobálások az autóversenyzés széles palettáján és hosszú történetében, de komplexitásában, őszinteségében ez mindenképpen a súlyosabbak közül való. Az elektromos széria versenyeinek jellege pedig csak fokozza a konfliktusok kialakulásának lehetőségét. Szűk, utcai pályákon hasonló teljesítményű autók között mindig is több lesz a koccanás, a konfliktus, mint mondjuk a Forma–1 viszonyai között.
Ami azt illeti, a várhatóan decemberben Dzsiddában kezdődő új szezonnal még egyet lép a felnőtté válás felé a Formula E, a Gen4-es autók több utcai helyszínt kinőnek már, és olyan neves épített pályák is megjelennek a naptárban, mint Austin vagy Zandvoort. A pilótapiacon is hatalmas keringőzés várható az új érára készülve: eddig még kevés versenyzőt jelentettek be, de Da Costa és Dennis bizonyosan marad jelenlegi csapatánál, Evans pedig tíz év után távozik a Jaguartól.
Londonban pedig egy másik szempontból is körbeért egy ciklus a Formula E-ben: miközben Wehrlein és Da Costa konfliktusa eljutott eddigi csúcspontjára, elbúcsúztunk attól a két versenyzőtől, akik az FE első szezonjainak szintén vitákkal teli és nem mindig sportszerű bajnoki csatáit megvívták: Sébastien Buemitől és Lucas di Grassitól. A két veterán már csak mellékszerepet játszott a mezőnyben az utóbbi években, noha egyaránt megvoltak még a nagy pillanataik egy-egy váratlan győzelemmel. Az FE legelső, 2014-es pekingi futamát megnyerő Di Grassi két kieséssel (a szombatival a vb-harcba is beleszólt) zárta karrierjét, Buemi pedig a vasárnapi verseny leintése után még szintén feliratkozott a bizarr rádióüzenetet közlők sorába, noha egy egészen más témában.
Az Envision Racing a hétvége előtt jelentette be, hogy a következő szezonra két új versenyzővel tervez, Buemi pedig tanácsadói szerepkörben marad a csapat tagja. A svájci azonban, miután célba ért az ötödik helyen, a rádióban elég egyértelmű jelét adta annak, hogy egyáltalán nem az ő döntése volt, hogy befejezi a versenyzést a csapattal:
„Nem kellene ezt mondanom, de hiányozni fog, hogy ezt az autót vezessem. Szerintem nem született helyes döntés, de az idő majd megmondja. Nem hiszem, hogy ez volt a jó döntés.”