A Toszkán Nagydíj nemcsak, hogy első verseny volt ezen a néven, hanem Mugello révén az első olyan pálya idén, ami eredetileg nem szerepelt a naptárban.

Egyrészt a kényszermegoldás azt is jelentette, előfordulhatnak hibák a tervezésben, amire most derülhetett először fény. Másrészt pedig láthattuk a mai versenyautókat egy régi stílusú – nem Hermann Tilke által tervezett – pályán.

Más típusú pálya – előzni így is nehéz!

Már a szabadedzések során kiderült, ez nem a mostani autók szokványos környezete, látszott, hogy az aszfalt szűkebb, mint a jelenlegi pályák többségénél. Ez pedig elővetített két dolgot is: nehéz lesz előzni, mert nem lesz rá hely, illetve – ahogy az a betétfutamokon is volt – ütközések várhatók, főleg a rajt utáni helyezkedésben.

Az előzések problémája nem újkeletű dolog, az autók nagy kanyartempója, rövidebb féktávja miatt kevesebb a lehetőség kifékezésekre. Ráadásul az autók mérete is szinte folyamatosan növekedett az elmúlt években, a pályák szélessége azonban nem.

Az új versenyhelyzetek, – főleg a helyezkedés miatt – olyan dolog azonban, amivel a mezőny nagy részének jó ideje nem volt dolga. Legutóbb 2016-ban Azerbajdzsán érkezésével avatott az F1 új helyszínt, és akik a nevelőszériákban autóztak akkor még, ők is ugyanazokat a pályákat járták végig, mint a nagy sorozat.

Felkészületlenség a szervezés terén, vagy meggondolatlanság az FIA részéről?

Emellett a másik feltűnő dolog az volt, hogy Mugello infrastruktúrája sem volt a megszokott szinten. A Stroll kicsúszásánál lévő védőfalak szinte nevetségesnek tűntek, a mentés – talán a megnyitások elhelyezkedése miatt – lassabban folyt, mint amihez eddig hozzászokhattunk.

Korábbi pilóták már a hétvége előtt aggodalmukat fejezték ki, hogy a sok magas tempójú kanyar jobban igénybe veszi majd a fizikai erőnlétüket, és ez veszélyesebbé teszi a pályát. Azonban az FIA megfigyelői mindent rendben találtak.

Mégis, amikor éles helyzetben kellett volna helyt állni, mintha nem működött volna annyira gördülékenyen a dolog. A közvetítésbe is bekerült, ahogy a pályabírók egymással ordítozva épp majdnem leejtik a daruról az autót. Ez pedig nem vet jó fényt a pályára és a további „szokatlan” versenyhelyszínekre sem, ahol számítani lehet majd hasonló helyzetekre.

Ez megmutatja azonban, miért olyan magasak a pályákkal szemben támasztott követelmények. Valamint azt is, miért nehéz egy helyszínnek be- vagy visszakerülnie a versenynaptárba. Azonfelül pedig megmutatja, milyen kevés lehetősége van az F1-nek, ha változtatni szeretne a szokásos menetrenden.